Eddig nem volt ehhez hasonló bejegyzés a blogon, és jobb lett volna ezt nyáron, vagy a karantén alatt megírni, és közzétenni, de talán most is akad naponta egy szabad fél óra az olvasásra…

Személyiségtípusok · Ole Hallesby · Könyv · Moly

Az előző bejegyzésemben érintettem a „Ki vagyok én?” témát – jó régen volt már… Azóta egy kedves barátnőm ajánlására megvettem és elolvastam Ole Hallesby Személyiségtípusok című könyvét. És azt kell mondanom, hogy kevés olyan könyvet olvastam, ami ennyire hasznosnak bizonyult volna az önismeret témájában. A gondolatok, amiket megfogalmazott, még most is élénken élnek bennem, pedig már több hónapja, hogy elolvastam. Azon túl, hogy rávilágított, hogy milyen típusba is tartozom, segítséget nyújtott abban is, hogy miként küzdjek meg a gyengeségeimmel, és mire tekinthetek ajándékként. Még mások mélyebb megismerését is elősegítette.

Kicsit bővebben a könyvről: Négy fő személyiségtípusba osztja az embereket: szangvinikus – a vidám, lelkes, barátságos; melankolikus – a befelé forduló, érzékeny, mély gondolkodású; kolerikus – a tevékeny, gyors, éles elméjű; és flegmatikus – a kiegyensúlyozott, nyugodt, gyakorlatias. Kicsit ijesztőnek tűnhet ez a négy idegen szó, de megnyugtatok mindenkit: ez a könyv egy nagyon könnyen érthető írás. Egy-egy olyan embert ír le a szerző, aki az adott személyiségtípusba tartozik, de többször hangsúlyozza, hogy egy ember sem tartozik csak és kizárólag tisztán egy típusba, viszont mindenki könnyen felismerheti, hogy nála melyik a domináns. Azt gondolom, hogy a személyiségtesztek sem adnak ennél pontosabb leírást, és itt ráadásul teszt sem kell, olvasás közben rájössz majd, hogy melyik jellemző rád a leginkább. Én egyből felismertem, hogy melankolikus típus vagyok. Nem 100%-osan, de legalább 80%-ban. És jó volt meglátni, hogy én is normális vagyok, csak más a kapcsolatom a környezetemmel a többi típushoz képest. A szavak, amiket a szerző bátorításul szánt a melankolikusoknak, még most is képesek könnyekre fakasztani. (Természetesen jó értelemben.)

De ami a leginkább tetszik a könyvben, az az, hogy az Istennel való kapcsolatát is jellemzi az egyes típusoknak, sőt, példaként említ bibliai személyeket is. A szerző úgy véli, hogy az alapvető temperamentumunkat nem tudjuk megváltoztatni, és nem is kell, hiszen Isten így alkotott meg bennünket. Ugyanakkor küzdenünk kell a gyengeségeink ellen, és erre gyakorlatias megoldásokat is javasol. Minden típusban van valami, ami jobbá, többé teheti az életünket, és a többi típusból hiányzik. Csak rajtunk áll, hogy kiaknázzuk-e a személyiségünkben rejlő kincseket, és gazdagítjuk-e vele az életünket.

Én csak ajánlani tudom ezt a könyvet mindenkinek, különösen a fiataloknak, akik még keresik önmagukat, vagy éppen hadilábon állnak a saját természetükkel. Sokat tanultam magamról azáltal, hogy elolvastam, és jobban meg tudom érteni a körülöttem lévőket is. De ez a könyv nem szentírás! Nagyon jó iránymutatást ad, de igazi, személyes megoldást a problémáidra csak Isten tud adni! Ezért keresd Őt nap, mint nap imádságban és igetanulmányozásban, hogy meglásd, milyen célja van veled, miért alkotott ilyennek. Ha pedig elolvastad, akkor írd le nyugodtan a tapasztalataidat egy hozzászólás formájában! 🙂