Sokat tűnődöm azon, hogy vajon mikor leszek már ott? Mármint ott, ahol már olyan jó hívő vagyok. Ahol nem vagyok büszke, de nem is hever romokban az önbecsülésem. Ahol már tudni fogom pontról pontra, hogy mi Isten terve az életemre. Ahol már nem jelent gondot, hogy teljesen őszinte legyek magamhoz, Istenhez és másokhoz. Vagyis tulajdonképpen ahol már tökéletes vagyok, és az élet is tökéletes.

Érdekes, hogy néha mennyire leegyszerűsödnek a problémák, ha a megfelelő kérdéseket sikerül feltenni. Az előzőekre a válasz biztosan nem a földi élet keretein belül keresendő. Persze, ez nyilvánvaló, csak sokszor nem látom a fától az erdőt. Amikor benne vagyok az élet nagy dolgaiban, és várom, hogy mikor leszek már végre tökéletes, akkor valahogy nem az jut eszembe elsőre, hogy ezen a földön soha. Pedig felszabadító érzés már csak tudatosítani is, hogy az élet és a fejlődés nem egy lineáris függvény. Kusza, egyszer fent, egyszer lent, van úgy, hogy adott pontban nem értelmezett, sokszor monoton… (csak megérte annyi analízist tanulnom…) De mégis tart valahová. Szerencsés esetben felfelé.

Ha mindig csak azt nézem, hogy hol nem vagyok még, akkor sehol sem leszek. Nem tudhatom, hogy mi lesz előre, ezért a jövőn túl sokat agyalni felesleges. Félreértés ne essék, tudni kell, merre tartok, kellenek tervek, célok. De nem szabad, hogy ezek elvegyék a jelentől az időt. Különben csak lógunk a levegőben. Nem értük el a holnapot, a tegnapot már nem tudjuk megváltoztatni, csak ma van. És minden változik. Én, a másik, a körülmények, a tapasztalatok, az érzések, az időjárás, a hangulat, a természet, a test, a lelki világ, a politika, az élet. És mégis mindezekben ott van a körforgás is. Hogy már megint ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. A történelem ismétli önmagát. A sejtek elhalnak és újratermelődnek. A tél után tavasz jön. Megbánom a bűnömet, majd újra elbukom. És ez így is marad, amíg egyszer csak vége lesz. Mert van, ami viszont nem változik. Illetve Valaki nem változik. Ez az egész egyszer fent-egyszer lent is tart valahová. És ez ad reményt, ebbe tudunk kapaszkodni. Hogy egyszer majd célba érünk.

Megosztás