Miért olyan nehéz megváltozni? Miért nehéz megtanulni valamit, amit Isten már egyszer (vagy többször is) megmutatott? Miért nem tudok úgy élni, ahogyan Isten szeretné, és én is szeretném? Minden megvan: ismerem a problémát, tudom, mi a megoldás és hogy hogyan kell megtenni azt. Még az akarat is megvan, és mégsem sikerül. Mi hiányzik akkor, mit csinálok rosszul? Te érezted már ezt? Mert én számtalanszor. És ha most valami olyasmit várnál, hogy leírok 5 lépést, amelyek segítségével változtathatsz ezen, akkor csalódást kell okoznom, mert ilyet én sem tudok. De van, ami engem megnyugtat és reményt ad ebben a helyzetben – és remélem neked is.

Nem kell hibátlannak lenned. Úgysem leszel az. Tökéletesnek kell lenned, vagyis Isten számára elkülönítettnek. Tudnod kell, hogy kié vagy, és ennek megfelelően kell élned! Ez egyrészt alázatra kell késztessen, hiszen fel kellett áldozni miattad egy életet. A vétkeiddel sok fájdalmat okoztál Istennek, és talán másoknak is. Hatalmas adósságot halmoztál fel, amit nem lehet teljesítetlenül hagyni. De ez a tény hatalmas értéket is tulajdonít neked, hiszen Isten feláldozott értedegy életet, mégpedig egy nem is akármilyen életet! Ha ezt egyszer megérted, rájössz, hogy sohasem voltál értéktelen vacak. Fontosabb voltál, minthogy hagyjon elveszni!

Gondolod, hogy az az Isten, aki képes volt odaadni érted önmagát is, ne foglalkozna veled a hétköznapokban? Hogyne adna oda neked mindent?! Hogyan is hagyna magadra a harcaidban? Hogyne segítene neked? Hogyan mondhatná azt, hogy ha nem teljesítesz, akkor már nem szeret? Hiszen már akkor szeretett, amikor még meg sem születtél! Még nem tettél semmit, és már szeretett. Akkor gondolod, hogy most már attól függ a szeretete, hogy mit teszel és mit nem? Ha így is gondolod, ne tedd! Az ő szeretete nem változik meg. Az fog megváltoztatni téged!

Amikor életem eddigi legmélyebb pontján voltam, akkor az tört fel belőlem, hogy „szégyellem Istenem, de rád van szükségem, mert egyedül nem megy.” Sokáig fel sem ismertem, hogy ez van bennem, és utána is hosszú ideig volt a nyelvem hegyén ez a mondat, mert szörnyen nehéz volt kimondani. Össze kellett törni hozzá egy büszke és kemény szívet. Földig kellett zuhanni a magas lóról. De megérte! Annyira megérte, mert utána Isten felemelt! De még a megbánást is Ő munkálta ki bennem… Utána pedig már tudta formálni a szívemet is. Teljes mértékben Őt illeti a dicsőség ezért a változásért!

De nem olyan ütemben tanulok, mint szeretnék. Nem megy minden elsőre a gyakorlatban is, amit már megértettem elméletben. Sokszor azt érzem, hogy csak egyhelyben ácsorgok és várom a változást. De vannak apró győzelmeim is. Amikor pedig nincsenek, akkor könyörgök, hogy legyenek. Mert még nem vagyok készen, és változnom kell. De nem görcsösen, a saját erőmben és képességeimben bízva, hanem hittel, kis lépésekkel, Isten segítségével és hűségesen kitartva az olyan napokon is, amikor nagyon nem megy. Azt tapasztaltam, hogy ez az én részem: a kitartás, a hűség és a hit.

Mindezek mellé pedig Isten adja a többit és körülvesz igazságos szeretetével. Annyira szeretem Istennek ezt a tulajdonságát! Ha hibáztam, nem mond üres közhelyeket, és nem veszi le a vállamról a felelősséget sem. Ez az igazságos része a dolgoknak. De ha csak ennyit tenne, azzal nem oldódna meg a probléma. Mindezek ellenére szeret, és megbocsát. Nem valami nyálas, gyerekes szeretet ez, hanem érett és hűséges. Igazság és szeretet. Egyik sem elég a másik nélkül. És Isten tökéletesen beteljesíti önmagában mind a kettőt. Ez az, ami megváltoztat – még ha nem is azonnal. De hidd el, Istenre megéri várni! (A Bibliában számtalan példát látsz erre, és olyanra is, amikor megérte volnavárni…) Tedd meg a részed, légy hűséges, higgy Istennek, menj amerre hív! A többit Ő végzi.

Megosztás