Mustármagnyi bizalom

Az utóbbi időben Isten arra tanít, hogy bízzam Rá a dolgokat. Milyen közhelyesen hangzik, nem? Úgy értem, mindenhonnan ez folyik, és kicsit olyan, mintha odadobnánk Istennek a problémákat, hogy „tessék, akkor kezdj vele valamit Te!” Én meg inkább úgy vagyok vele, hogy amit meg tudok oldani egyedül is, azzal nem nyüstölöm az Urat. Csak hát egyre több dologról gondolom azt, hogy megy ez nekem egyedül is, és aztán egyre több dologról derül ki, hogy mégsem. Utána meg szégyellem azt mondani Neki, hogy szükségem van a segítségére. Mennyivel jobb lett volna alapból Tőle kérni a segítséget, akkor nem kellett volna annyit küszködni! De azon gondolkodtam, hogy ha mindent Tőle várok, akkor én mit csináljak? Az azért mégsem járja, hogy én itt felteszem a lábam, amíg Isten sürög-forog. Egy imaséta alkalmával meg is kérdeztem az Urat, miután olyan szépen rendbehozott mindent körülöttem, hogy „akkor hogyan tovább, én mit csináljak?” A 23. Zsoltárt olvastam, és feltűnt, hogy mennyi mindent csinálnak a juhok. Konkrétan semmit. De ha mégis, az is fejfájást okoz a pásztornak. Az egész történetben végig a pásztor cselekszik.

De aztán rájöttem: az, hogy bizonyos dolgokat (elég sok dolgot) rábízhatok Istenre, nem jelenti azt, hogy nekem semmit nem kell tennem. Viszont nem töltöm azzal a drága időt, ami adatott, hogy olyasmi felől aggódjak, amit úgysem tudok irányítani, vagy azt próbáljam meg megoldani, amit nem tudok. Megint csak ott van, hogy az Ő igáját vegyem már fel, ne én akarjam felszántani az egész világot egyedül. Vajon mennyi mindent tehettem volna azért, hogy az Ő országát építsem, ha otthagytam volna a terheimet a keresztnél… Nem azért akarja elvenni a terheket, mert nem bízik bennem, hogy elbírom őket. Tudja, hogy nem bírom el őket, és csak lenyomnak. Feladatokat akar adni, amik által fejlődhetek.

De ez a teher-elvétel sem úgy működik, hogy varázsütésre megoldódnak a problémák. Sokszor nem a körülményeinkkel van a baj, hanem a hozzáállásunkkal. Rábízni azt jelenti, hogy Isten kezében van a probléma, nem ráncigálom ki a kezéből, hogy mindenáron én oldjam meg. Kié lenne akkor a dicsőség…? Lehet, hogy itt van a kutya elásva? Hogy azért akarom én igazgatni az életemet, hogy aztán azt mondhassam: ez az, megcsináltam!? A mai valósítsdmegönmagad korában nem lenne meglepő, hogy mélyen belül erre törekszem. Persze nem lenne túl kegyes bevallani, hogy én is ugyanolyan motivációval rendelkezem, mint az összes többi ember. Pedig ez a helyzet sajnos. De tudod mi a jó ebben? Hogy Jézus pont az olyanokért jött, akik akarnak megváltozni, de nem megy nekik egyedül.

Hát ezért kell megtanulnom bízni Benne. Egyrészt, mert így nekem is sokkal könnyebb az élet, és még fejlődhetek is. Másrészt, hogy tudjam, hol a helyem, azt tegyem, ami az én dolgom. És később talán azt is megtanulom majd őszintén kimondani, hogy „ne nekem Uram, ne nekem, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget…”

Megosztás

Előző

Holnapország

Következő

Helyzetjelentés

  1. Névtelen

    Amit most leírtál, nagyon is aktuális, mindannyiunk életében! Sajnos ahogy te is mondtad, a világ (a sátán)mindig is az embert el akarta különíteni Úrtól, és végig egy körforgóban tartani, hogy inkább legyen magabiztos, mint Istenbiztos! Nekem is sokszor nehéz a kormányt elengedni az életem fölött, mivel a Dunából is ez folyik, hogy "tartsd a saját kezedben az irányítást, hisz te tudod…" És ez akkora ökörség, pont az, hogy az Alkotó tudja, mi kell alkotásának! Megtapasztaltam azt elég sokszor, hogy Isten tényleg nem azt kéri, hogy mi oldjuk meg a gondokat/problémákat, csak annyit hogy a mi részünket tegyük meg, és Ő kitölti a többit! És ahogy írtad is, ez nem azt jelenti, hogy akkor csak egy könyvet tegyünk arrébb és a napi feladat letudva, hanem ami tőlünk telik tegyük meg és azt sokszorosan kiegészíti majd a mi Atyánk!
    Bátorítalak arra, hogy írd továbbra is azt, amit Isten a szívedre helyez! Csak így tovább 😉

  2. Köszönöm, hogy elolvastad, és köszönöm a bátorítást! 🙂 Remélem, hogy ez a felismerés nem csak elmélet szintjén marad majd meg bennem, és ugyanígy ezt kívánom neked is Isten áldásával!

  3. Névtelen

    Ámen! Köszi 🙂

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük