Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle.

Prédikátor 7:23

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy valahol mindannyian vágyunk a bölcsességre. Abban pedig biztos vagyok, hogy sokan gondolják magukat bölcsnek – sokszor alaptalanul. Magam is tapasztaltam, hogy milyen könnyű elhinnem magamról ezt, amikor sikerül valami okosat mondanom. Átjár a büszkeség-érzése. De ahogy az igevers is kifejezi, éppen amikor azt gondolom magamról, hogy bölcs vagyok, akkor nem is lehetnék messzebb tőle. Vajon miért? Hirtelen kevesebb lenne a tudásom? Elég valószínűtlen elképzelés. Akkor tehát a bölcsességnek kell valami többet takarnia, mint pusztán az értelem egy szinonimáját.

Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.

Példabeszédek 11:2

A Példabeszédek könyve tele van tanácsokkal arra nézve, hogy hogyan szerezzünk bölcsességet, hogyan tartsuk meg, és úgy általában sokat olvasunk arról, hogy milyen is a bölcsesség. Nem véletlen, hiszen Salamon írta, akinek Isten rendkívüli mértékű bölcsességet adott. Azt hiszem, hogy elég hiteles forrás, ha a bölcsességről szeretnénk többet megtudni.

A fenti igevers egy nagyon fontos dologra irányította rá a figyelmem, amit legegyszerűbben egy képlettel tudnék leírni: Bölcsesség – alázat = okoskodás. Hiszen rengeteg nagy tudású emberrel találkozhatunk, de nem feltétlenül illetnénk mindenkit a „bölcs” jelzővel közülük. Talán tiszteljük a tudásukat, de nem igazán szimpatikusak nekünk. Az alázat hiányát fedeztem fel itt, és a saját életemben is, amikor úgy gondolok magamra, mint akinek van bölcsessége. Most akkor arról van szó, hogy tagadjam le a tudásomat? Egyáltalán nem! Akkor csak ne kérkedjek vele? Nos, ez biztosan nem árthat, de a bölcsesség még ettől is több.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Jakab 3:17

A bölcsesség több puszta értelemnél, melyhez alázat is társul. Ez egy magatartásforma, ami a hívőket kell jellemezze. „Minden szerzeményeden szerezz értelmet” – mondja Salamon. Tehát mindenből tanulj, amin keresztülmész, és vond le a következtetéseket. Akkor pedig egyre inkább teljesíteni tudod a fenti tulajdonságokat, egyre inkább Isten képére formálódsz. Hiszen Ő visz bele ezekbe az élethelyzetekbe, azért, hogy fontos dolgokat tanulj meg, magaddal és Vele kapcsolatban is. De mindezekhez szükség van az alázatra, hiszen hogyan lehetne egy magát túl nagyra tartó ember bármelyik is a felsoroltak közül? De mi is, hogyan lehetnénk ilyenek? Olyan irreálisnak tűnik mindezt megvalósítani a saját életünkben. De van ígéretünk, amiben bátran hihetünk:  

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.

Jakab 1:5